udvardy
frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti
kronológiája 1990-2006
találatszám:
245
találat
lapozás: 1-30 | 31-60 ... 241-245
Névmutató:
Dózsa György
1991. július 16.
Szoborállítók címmel írt Magyari Lajos a Háromszék megyében felállított szobrokról. A hetvenes években Kőrösi Csoma Sándor két szobra került köztérre, az egyik Kovászna főterére /Jecza Péter alkotása/, a másik Csomakőrösre /Orbán Áron munkája/. Sepsiszentgyörgyön állították fel Gábor Áron szobrát, mellszobrot kapott Lázár Mihály. Szobotka András egész alakos Dózsa szobra Dálnok közepére került. A községi út elágazásánál megtiltották, hogy figyelmeztető tábla hívja fel a figyelmet Dálnokra, Dózsa György szülőfalujára. Gábor Áron "ágyús" szobrát, Nagyvarjasi Oláh munkáját úgy kellett "hazalopni" Nagyváradról, mert az egykori tüzérakadémia előtt álló szobor először a Kőrösvidéki Múzeum kertjébe, majd szinte a szeméttárolójába került. Viszontagságos volt a véceri 1848-49-es emlékoszlop sorsa: ledöntötték, újra felállították, végül sok küzdelem árán ma is áll Tornai András műve. Márkosfalván Barabás Miklós szobra áll, Csernátonban pedig - amúgy félillegálisan - talapzatra került Bod Péter és Végh Antal mellszobra. Román szobrokat helyeztek el Háromszéken, Sepsiszentgyörgyön a román katona emlékművét, majd a Mihai Viteazul szoborcsoportot. 1989 után a magyar szobrok rongálása következett: meggyalázták a fehéregyházi Petőfi-emlékművet, teljesen tönkretették az erdődi Petőfi-emlékművet, Kovásznán - több ízben - olajfestékkel mázolták be Kőrösi Csoma Sándor szobrát, a vandál támadások nem kímélték a Bolyaiak marosvásárhelyi szobrát, a Kölcsey-emléktáblát, összetörték a magyar személyiségek nevét viselő iskolatáblákat, magyar és román templomokat gyújtottak föl. Nemrég azt követelte a Vatra Romaneasca, hogy Erdélyben le kell rombolni minden olyan műemléket, szobrot, amely sérti "a román nép méltóságát". Mindennek ellenére a megyében új szobrokat állítottak, Zabolán a Mikó Imre-mellszobrot /Petrovits István műve/, Nagyajtán Kriza János szobrot /Jecza Péter műve/. /Magyari Lajos: Szoborállítók = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 16./1994. május 4.
Egyre durvább az uszító hang a Marosvásárhelyen megjelenő Cuvantul Liber hasábjain. Annak ellenére, hogy a törvény szerint a magánvállalkozások feliratai többnyelvűek lehetnek, a lap névtelenül felhívást tett közzé. arra ösztönözve a marosvásárhelyi románságot, hogy "vessen véget az ilyen feliratoknak". A példának felhozott Dózsa György utcai könyvesbolt tábláját másnap reggelre leöntötték vörös festékkel. Mi volt ezzel a cél? Az 1990-es gyógyszertár-felirat körüli cirkuszra gondolva nem kétséges, mit készítenek elő egyesek újra Marosvásárhelyen. Az uszítás nem állt meg a cégtáblánál. Ileana Sandru újságíró felhívta a figyelmet a kizárólag magyar könyveket árusító boltok "célszerűtlenségéről". /(bodolai): Ki kit harap, avagy ki mire uszít? = Népújság (Marosvásárhely), máj. 4./1994. május 7.
Az RMDSZ Maros megyei választmánya máj. 7-én kelt nyilatkozatában tiltakozott az utóbbi időben megsokasodott magyarellenes megnyilvánulások, a felelőtlen uszítás ellen. A helyi román lap hetek óta kampányt folytat a magyarság ellen, nem kíméli a magyar nemzeti múltat, a magyar történelem legnagyobb alakjait útszéli hangnemben próbálja beszennyezni. A lapnak az üzletek kétnyelvű feliratai elleni írása nyomán ismeretlenek festékkel leöntötték a Dózsa György úti könyvesbolt kirakatát. Nem lehet véletlen az sem, hogy a prefektúra sorra hatálytalanítja az RMDSZ többségű tanácsok döntéseit a kétnyelvű helynévtáblák használatáról. Dicsőszentmártonban az RMDSZ egyik választmányi tagját ismeretlenek brutálisan megverték. Maros megyében a lakosság fele magyar, ennek ellenére az Állami Vagyonalap 265 képviselőjéből mindössze öten magyarok. /Népújság (Marosvásárhely), máj. 10., Új Magyarország, máj. 10./1996. február 28.
Szőcs Istvánt /sz. Marosvásárhely, 1928/ kevesen szeretik, de mindenki olvassa, írja róla Barabás István a vele készített interjúban. Szőcs István Kolozsváron él, sokáig volt az Utunk irodalmi hetilap, majd huszonegy évig volt az Előre munkatársa. Három regénye jelent meg és a főműve, a Selyemsárhajó /1979/, ebben kimondta, hogy a magyar népköltészet gyökerei az őskori-ókori Európa és Közel-Kelet kultúrájából táplálkoznak. 1954 óta közöl színibírálatot, irodalomkritikát, közéleti cikkeket és vitaírásokat. Az 1989-es fordulat után a kolozsvári Helikonban közölte tanulmányait. Visszhangja nincs nagyon írásainak, egyszer vitatták magyarországi napilapban azt az állítását, hogy Dózsa György nem pozitív hőse a magyar irodalomnak. Ezek nem történészi szakkérdések, "hiszen az egész nemzeti közgondolkozást meghatározzák" - vallja. "Kialakult egy szenvedélyes történelmi mazochizmus: csak a gyászos eseményeket tartják számon." "Pedig a nemzeti kisebbrendűségi érzés sem jobb, mint a nemzeti önérzettúltengés: mindkettőre jellemző a valóságérzék hiánya..." "Feladatomnak, sőt hivatásomnak érzem, hogy beszéljek arról, amiről hallgatni nem volna szabad." Az elmúlt hat év romániai magyar irodalmáról az a véleménye, hogy kevés, mennyiségileg is kevés, csak versből "terem teméntelenül sok. Irodalmi életünk nagyobbrészt mintha átalakult volna költészeti önképzőkörré. Kevés a regény, a novella, a dráma. S ha van is valamennyi, például dráma, a magyar színházak nagy része nem veszi őket tudomásul." Régen Kolozsváron minden keresztülment. "Ma az irodalom helyzete áttekinthetetlen: legalább négy olyan vidéki központ is kialakult - például Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Marosvásárhely, Nagyvárad -, amelyek mozgékonyabbak s talán termékenyebbek is mint Kolozsvár. Csakhogy önzőbbek is: csak magukat veszik tudomásul..." Sokkal többet tehetett volna a Romániai Magyar Szó egy országos magyar közvélemény kialakításáért, de ez nem sikerült, mint ahogy más lapoknak sem. - A kitelepedettek közül csak Páskándi Géza és Bodor Ádám őrizte meg írói súlyát, rangját. A többiek lesüllyedtek a jelentéktelenségbe. - Szőcs István szeretné megírni a Selyemsárhajó folytatását, a magyar nyelv és művelődés őseurópai gyökereiről. Szeretne meggyőzni, "akit lehet, hogy nekünk nem csak Mohács kell!" /Orient Expressz (Bukarest), febr. 28./1997. november 3.
Budapesten a rendőrség erőszakkal szétverte a gazdák tüntetését, amelyet a földkérdésben tartottak, azon a címen, hogy nem engedélyezett tüntetésről volt szó. Hatalmas rendőri erő vonult fel a kevés tüntető ellen. Őrizetbe vették, megbilincselve elszállították Pongrácz Gergelyt, az 1956-os forradalom hősét, rajta kívül Zacsek Gyulát. A rendőrök gumibotot is használtak. /Új Magyarország, Magyar Nemzet, nov. 4./ Nyolc értelmiségi Nem engedjük többé megverni magunkat! címmel közös közleményben ítélte el a tüntetés szétverését. "A legsötétebb időket hozta közénk a főváros rendőrségének alakulata. Megalázni, letegezni, megverni! Azután a médiumok közismert szolgáival rágalmazni, mocskolni klozetszinten." "...újra lelepleződtek Göncz, Horn, Kuncze és társaik céljai." Ez pedig: provokációval elterelni a figyelmet a legfontosabb kérdésekről: a Dunáról, a földről és a NATO-ról. Az aláírók: Balogh János akadémikus, Balogh Gyula, Vaja polgármestere, Gyurkovics Tibor író, Makovecz Gyula építész, Nemeskürthy István író, dr. Papp Lajos szívsebész, Schmidt Mária történész, Zelnik József néprajzkutató. /Új Magyarország, nov. 6./ Pongrácz Gergelyt olyan durván bilincselték meg, hogy megsérült, véres lett a keze. Ezért írta Lovas István: "Ismét piros a vér a pesti utcán. És ismét Pongrácz Gergely vére. /Lovas István: Ismét piros a vér... = Új Magyarország, nov. 5./ Kecskés Ferencet 12 óra tájban vitték el a rendőrök a Dózsa György útról, mert meglökött egy rendőrt. A rendőrségen nyolc rendőr rátámadt és gumibottal össze-vissza verték, közben "ordítoztak, hogy ellenforradalmár vagyok, mocsok csavargó, a Maczó Ágnes egy nagy kurva, és engem eltesznek láb alól, mert én csak egy csöves vagyok, a kutya sem figyel rám. Ezután a verés után írtam alá, hogy kaptam kétezer forintot és egy deci konyakot. A saját halálos ítéletemet is aláírtam volna, annyira féltem" - számolt be a rendőrségen történtekről. Ahhoz, hogy fogdába vigyék, szükségük volt orvosi igazolásra, elvitték a Fiumei úti klinikára, ahonnan a Péterfy utcai kórházba utalták. A kórházban Baranyi doktor elkészítette a látleletet és Kecskés Ferencet azonnal kórházba utalta. A kórházban a rendőrök odabilincselték az ágyhoz. Ott egy gépelt papírt az orra alá nyomtak, vagy aláírja, vagy elviszik. Aláírta, mert ekkor még az ágyhoz volt bilincselve. A dokumentumok szerint a Fiumei úti rendelőintézet az orvosi vizsgálatról 42 580 forintos számlát állított ki. Kecskés Ferenc munkanélküli. A Népszabadság nov. 5-i száma a címlapon az szerepelt, hogy az Országgyűlés nov. 4-i ülésén az ellenzéki képviselőknek a tüntetésre vonatkozó kérdéseire válaszolva Kuncze Gábor belügyminiszter idézte azt az őrizetbe vett személyt aki azt vallotta, hogy egy számára ismeretlen személy, kétezer forintot és egy deci konyakot adott a rendőrök provokálásáért. /Akit összevertek. = Magyar Demokrata (Budapest), nov. 13., Konyak, pénz a rendőrök provokálásáért? = Népszabadság, nov. 5./1998. július 15.
Júl. 16-án újabb esőzések voltak, ennek hatására emelkedett a folyók vízszintje, mezőgazdasági területeket, lakásokat öntött el a víz. Brassóban például négyzetméterenként 20-28 liter eső esett, a víz több helyen megrongálta a telefonvonalakat. Maros megyében a Nyárád sokadszor pusztított, különösen Dózsa György községben, ahová Magyarországról érkeztek fiatalok, hogy segítsenek az előző árvíz okozta károk helyreállításában. Brassó megyében is volt áradás, különösen Bethlen és Kékes között. A Homoród, a Szamos, a Nyárád, a Nagy-Küküllő és az Olt további áradásaira lehet számítani. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 20./1999. augusztus 17.
Aug. 15-én, vasárnap Makfalván a község központjában levő parkban leleplezték Dózsa György szobrát, Suba László helybeli származású, Tordán élő művész munkáját. A történetét felelevenítő múzeumban porosodott a szobor és negyed század után végre felállították. Az ünnepségen részt vettek a Szentkirály Szövetségbe tartozó települések küldöttei is. Egyed Ákos történész, majd Szigethy Gábor anyaországi művelődéstörténész beszélt Dózsa Györgyről. Kincses Előd, a Maros megyei RMDSZ elnöke az összefogás fontosságát hangsúlyozta. /Dózsa György Makfalván. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 17./1999. szeptember 1.
Kolozsváron újabb magyar utcaneveket töröltek el, a Dózsa György utca Ferdinánd román király nevét kapja, eltörölték a Bem József tábornok utcanevet, Herbák Jánosból pedig Matei Basarab lesz. Az olyan történelmi utcanevek, mint a Kövespad (Pietroasa) és az Alkony (Amurgului) szintén új, jelentéktelen neveket kapnak. /Sz. K. [Székely Kriszta]: Ismét lefaragtak néhány magyar utcanevet. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 1./ Gaal György adott tájékoztatást az utcanévadó bizottság üléseiről. Kolozsváron minden ülésen a magyar tagok tevékenysége kimerül a tiltakozásban, az ismételt leszavazás elviselésében. Kolozsváron a bizottságban Molnos Lajos, Mikó Lőrinc tanácsosok, valamint Asztalos Lajos és Gaal György képviselték a magyarságot. Idén tavasszal változott a helyzet: a megyéhez került vissza a döntés joga. Felállítottak a megyei tanács mellett egy 28 tagú bizottságot, amelyben szakértőként Csetri Elek és Gaal szerepel a magyarság részéről, s a magyar megyei tanácsosok közül is talán ketten tagok. Ugyanakkor a városi bizottság is szorgalmasan ülésezik. Jelenleg tehát a névváltoztatási javaslatot a polgármesteri hivatal terjeszti a városi névadó bizottság elé. Ha az jóváhagyja, a városi tanács elé kerül. Ennek kedvező döntése esetén a megyei névadó bizottság vizsgálja meg a javaslatot, s terjeszti a megyei tanács elé. - Kolozsvárt szinte lehetetlen nyomon követni a rengeteg javaslatot, s hogy abból mit hol hagytak jóvá. A polgármesteri hivatal pedig előre kitéteti a táblát. - Szinte valamennyi még meglévő magyar utcanév felkerült az átkeresztelési listára, de egyetlen javasolt magyar személynév sem szerepelt. A magyar bizottsági tagok - pár román kolléga helyeslésének is köszönhetően - legfeljebb annyit tudtak elérni, hogy a magyar utcanevet meghagyják, vagy beleegyeztek: más magyar nevet javasoljanak a helyére. Azt, hogy miért nem javasol a városháza egyetlen magyar személynevet sem, azzal indokolták: a javaslatok a lakosságtól jönnek, s magyar vonatkozású javaslatot senki sem tett. Erre Asztalos Lajos egy tízoldalas román nyelvű beadványt készített. Ebben vázolta a kolozsvári utcanevek történetét, s kettős javaslattal szolgált: egyrészt felvetette a XIX. század végéig használatos nem nemzetiségi jellegű régi "beszélő" utcanevek újbóli használatát (román és magyar változattal): Híd, Szappan, Király, Farkas stb. utca. Másrészt 20 konkrét utcának (többnyire földrajzi nevet viseltek) magyar vonatkozású nevet javasolt (Fadrusz János, Bethlen Gábor, Minorita, Mikes Kelemen, Haller Károly, Mikó Imre stb. utca). A továbbiakban egyetlen előterjesztési listán sem tűntek fel ezek a javaslatok. - Gaal György pontos címét megadta, ennek ellenére egyetlen ülésre sem kapott meghívót. /Gaal György: Ahogy az utcákat nálunk keresztelik. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 3./1999. december 14.
Dec. 12-én Lukailencfalván /Dózsa György/ ünnepelték a helyi reformátusok, hogy közös erővel felújították, gyülekezeti otthonná alakították az 1948-ban államosított egyházi hajlékot. A ház történetéről, a javításokról Szövérffi István helyi lelkipásztor számolt be. /Simon Virág: Gyülekezeti otthont szenteltek. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 14./2000. augusztus 8.
Murokország fővárosában, Lukailencfalván aug. 6-án falutalálkozót tartottak. A falut Ákosfalva felől megközelítő személyeket bizonyos távolságokra fekvő három helységnévtábla: Lukafalva, Ilencfalva, Dózsa György fogadja, s csak a beavatottak tudják, hogy a Lukafalva és Ilencfalva összeolvadásából létrejött Lukailencfalva hivatalos neve Dózsa György, ám a helyiek ragaszkodnak az eredeti falunevek használatához. Az ünnepségre hivatalos volt dr.Csiha Kálmán, püspök és dr. Benkő Samu művelődéstörténész, a község szülötte. Az istentisztelet után Szövérffi István lelkipásztor beszámolt a gyülekezetről: a 841 lelket számláló gyülekezetben rendszeresen tartanak bibliaórákat, konfirmációra való felkészítőket. Az elmúlt öt évben több fiatal telepedett be Lukailencfalván, s az elhalálozások (70) és születések (58) közötti különbség sem túl nagy. Díszpolgárokat avattak. Elsőként dr. Benkő Samu vehette át a kitüntetést, aki elmondta, hogy apai-anyai ősei négyszáz évre visszavezethetően a község lakói, ő maga Lőrincfalván született, s a most átvett oklevéllel Murokország fővárosának hivatalos polgára lett. /Simon Virág: Közös szívdobbanás Lukailencfalván. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./2000. szeptember 20.
Tavaly született egy terv, hogy a millennium évében a csíkszeredai Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes egy Kárpát-medencei turnéra induljon. Megkezdődtek a tárgyalások a zentai Thurzó Lajos Közművelődési Központ vezetőjével, Hajnal Jenővel, továbbá a Vajdasági Magyar Folklórközpont részéről Nagy István néptáncoktatóval. Az együttes szept. 9-én Zentán, szept. 10-én Bajmokon, a Dózsa György Művelődési Egyesületben lépett fel. /Raj Rozália, Szabadka: A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a Vajdaságban. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 20./2000. október 23.
Okt. 22-én Budapest V. kerületének küldöttsége átadta Gyergyószentmiklós magyarságának a millenniumi zászlót. Hajdó István főesperes emlékeztette a közösség vezetésére vállalkozókat az elődök példájára - kezdve Dózsa Györgytől az 1956-os forradalomig -, akiket nem kicsinyes érdekek vezettek, hanem azok felemelkedése, akikből vétettek. Jelen volt Kontesveller József prefektus és Dézsi Zoltán, a megyei tanács alelnöke is. A templomi ünnepség után mintegy 3500 ember indult a tekerőpataki fúvósok zenéjére a városi temetőbe, hogy a kommunizmus áldozatainak állított emlékműnél tisztelegjenek az 1956-os forradalom áldozatainak emléke előtt. /Bajna György: Millenniumi zászlóátvétel és 1956-os megemlékezés Gyergyószentmiklóson. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./ A templomból lovashuszáros, fúvószenekaros körmenetben indult a tömeg a temetőbe, ahol a diktatúra áldozatainak emlékműve előtt az 1956-os forradalomra emlékeztek. Az ünnepi beszédek közül kiemelendő Salamon László volt 56-os elítélt a forradalom jelentőségét számadatokkal és kihatásaiban is értékelő szónoklata és a zászlót hozó-átadó Erdős László honvédezredes beszéde, amelyben történelmi tragédiáink nagyhatalmi háttereit is ecsetelve szólított a megmaradásra. /Gál Éva Emese: Millennium és forradalom. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 27./2001. március 9.
Háromszék megyeközpontjának testvérvárosában, Veszprémben a márc. 15-i ünnepség díszvendége egy népes sepsiszentgyörgyi küldöttség lesz. A Hetedhét ország - hetedhét város néven meghirdetett programot a veszprémiek háromnaposra tervezték, a rendezvényen a minden, a városban tartózkodó sepsiszentgyörgyi lakos részvételére számítanak. Márc. 15-én a Dózsa György téren tartandó központi ünnepségen beszédet mond Sepsiszentgyörgy polgármestere, Albert Álmos, a Háromszék Táncegyüttes ünnepi folklórműsorral mutatkozik be, este erdélyi táncház lesz. Márc. 16-án bemutatják Sylvester Lajos Úz-völgyi hegyomlás című dokumentumfilmjét. Kónya Ádám, a Székely Nemzeti Múzeum nyugalmazott igazgatója tart előadást. A harmadik napon az Osonó Diákszínpad drámajátékokat mutat be, majd a táncegyüttes Váróterem című egyfelvonásos táncjátéka követezik. /Március 15. Veszprémben Sepsiszentgyörgy lesz az attrakció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 9./2001. március 12.
Tíz év után újra Budapesten, az Operaházban vendégszerepel a kolozsvári Állami Magyar Opera társulata. Márc. 12-én díszelőadáson mutatják be Erkel Ferenc István király című művét, tájékoztatott Simon Gábor, a kolozsvári opera igazgatója. A kolozsvári társulat történetében először 1991 márciusában először felléphetett a budapesti Operaházban. A kolozsvári opera új vezetése 1990-ben a gyulai Várszínházzal vette fel a kapcsolatot. Az István király előadásához a Széchényi Könyvtárból és a Zenetudományi Intézetből kaptak kéziratos anyagokat. Ezeket dramatizálni kellett. Az István király eredetileg négy óra, ebből csináltak kétórás "fogyasztható" előadást. Nincsenek partitúrák, zongorakivonatok sehol. Az István király partitúrája például Erkel négy zenész fia közül az egyiknek, Gyulának a kézirataként maradt fenn, a zenetudomány ezért jó ideig a fiúnak és nem az apának tulajdonította a művet. Komoly kutatások bizonyították be, hogy Erkel Gyulának csak "házi feladatként" kellett leírnia a partitúrát, mert az édesapja már nem látott jól. A kolozsvári társulat felvállalta Erkel operáinak bemutatását, köztük az ismeretleneket is. 1994-ben mutatták be a Brankovics Györgyöt, 1996-ban az István királyt, 1998-ban a- félig meddig operettnek is tekinthető - Névtelen hősöket, majd tavaly a Báthory Máriát. Jövőre tervezik a Sarolta című vígoperát és utolsóként viszik színre a Dózsa Györgyöt. - Az erkeli életmű azért is óriási, mert benne van az egész magyar történelem Szent István királytól 1848-ig. - Tavaly az esztergomi bazilika tövében felállított szabadtéri színpadon csendült fel zenéje, majd az opera zenei felvétele CD-n is megjelent, hétnyelvű teljes szövegkönyv-melléklettel. Ez a CD olyan sikert aratott, hogy a magyar millennium alkalmából rendezett budapesti operaházi díszelődásra a kolozsváriakat hívták meg az István királlyal. /Gózon István: Erkel életműve Kolozsváron születik újjá. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 12./2001. június 14.
Kulcsár Béla, a 47 esztendősen, 1976-ban elhunyt marosvásárhelyi szobrász- és festőművész halálának negyedszázados évfordulója alkalmából emlékkiállítás nyílik műveiből jún. 14-én Budapesten, a Vármegye Galériában: 36 festményét és 14 szobrát - márványból, kőből, bronzból, fából készített alkotásait - láthatja a közönség. Kulcsár Béla készítette a sepsiszentgyörgyi Dózsa György mellszobrot. A marosvásárhelyi Nemzeti Színház előtti térre tervezett kompozícióját, a bronz szoborcsoportot 1974-ben avatták fel. 1976-ban az agyagfalvi emlékmű tervei körüli politikai viták közepette újabb szívroham érte, s még ugyanabban az évben, jún. 18-án meghalt. /Kulcsár Béla emlékkiállítása. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 14./2002. március 26.
Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere a város központi részeiben utcanévtáblákat helyeztetett el, amelyeknek kétnyelvűsége az utca, tér vagy a magyartalan bulvár szó rövidített formájában merül ki. A táblák készítői még Dózsa György nevét sem voltak hajlandók lefordítani magyarra: a népvezér nevét elrománosított formájában, Gheorghe Dojaként írták ki. Dávid Csaba, az RMDSZ helyi elnöke és városi tanácsosa a Krónikának kijelentette: ha a polgármester nem hajlandó a törvényeket és a tanácsi határozatot tiszteletben tartani, az RMDSZ pert indít ellene. A polgármester kijelentette, eltökélt szándéka, hogy a táblákat jelenlegi formájukban hagyja. Fodor Imre alpolgármester törvénytelennek minősítette a polgármester lépését. /Szucher Ervin: Bombariadó a városházán. Mímelt kétnyelvűség az utcanévtáblákon. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./2002. június 10.
Temesváron 1906-ban felavatták a Dózsa György emlékművet. Kiss György megalkotta hozzá márványból az emlékmű központi alakját, Máriát, a magyarok Nagyasszonyát. Az emlékmű napjainkig szinte sértetlenül kiállta a történelem viharait. Trianon után, impériumváltáskor egyetlen szó levésésével megcsonkították a feliratot (a magyarok Nagyasszonya szóösszetételből levésték a magyarok szót), egyébként az emlékmű sértetlen maradt. A minap két oda nem illő márványtábla jelent meg, ormótlan vaspántokkal a tetőt tartó oszlopokhoz erősítve. Egyiken a román nyelvű szöveg arra emlékeztet, hogy a Szűzanya segedelmével innen indult és győzött az 1989. decemberi forradalom, a másik valamiféle versbe szedett hálálkodás vagy imádság. Utóbbi a rossz vésési technika miatt alig olvasható. A lépcsőt beborították fehér márvánnyal, a kékre festett kovácsoltvas-kerítésre alamizsnát kérő táblát erősítettek, elébe pedig fekete bádog tepsit tettek az ortodox szent helyeken szokásos gyertyaégetéshez. A román nyelvű feliratok említést sem tesznek Dózsa Györgyről. Alighanem első lépése annak az igyekezetnek, hogy kitöröljék a temesváriak tudatából a város történelmének sorsdöntő eseményeit. /Sipos János: Mi lett belőled, Dózsa-emlékmű!? = Nyugati Jelen (Arad), jún. 10./2002. június 22.
Temesváron, a Dózsa György megkínzatása helyén álló Mária-emlékművet több mint egy hónapja egy ormótlan márványtábla "díszíti". Halász Ferenc, az RMDSZ városi tanácsosa interpellációja nyomán kiderült, hogy a Mária-kápolna homlokzatára építkezési engedély nélkül került az oda nem illő, román nyelvű, bibliai idézetnek tűnő szöveget tartalmazó tábla. A Városháza illetékesei felszólítására végül június 20-án eltávolították a táblát. /(Pataki Zoltán): Eltávolították a Mária- emlékmű "díszét". = Szabadság (Kolozsvár), jún. 22./2002. július 30.
Botosani város helyi tanácsa nem szavazta azt, hogy a Ion Antonescu utca nevét Gheorghe Dojára változtassák. /Botosani "ellenáll". = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 30./2002. augusztus 13.
A lukailencfalvi (Dózsa György) református gyülekezet 300 éve vált ki a káposztásszentmiklósi gyülekezetből, s azóta önálló anyaegyházként működik. A templom 180. éve áll jelenlegi formájában. E kettős évfordulót ünnepelték a helyiek és vendégeik aug. 11-én. Az elmúlt évekbeli árvizek után a templom jelentős javításra szorult. Német és holland segítséggel, a helyiek jelentős hozzájárulásával sikerült felújítani a tornyot, részlegesen újjáfedni a tetőt, kívül-belül kifesteni a templomot. /(simon): Ünnepelt a lukailencfalvi református közösség. 300 éve önálló egyházközségként. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 13./